Alois Glaßner

„HAGYOM, HADD BESZÉLJEN A ZENE”

 

A Bécsi Zene-és Előadóművészeti Egyetem karmester professzora, Alois Glaßner vezette a 34. Régi Zenei Napok karmester-kurzusát. Ausztria egyik legnevesebb karvezetőjét Vácról, a h-moll miséről, valamint a fesztiválon és a kurzuson zenélő profi együttesekről kérdeztük.

Nemzetközileg elismert karmesterként sok városban és mesterkurzuson, fesztiválon fordult már meg. Ön szerint mik a váci Régi Zenei Napok egyedi vonásai?

Alois Glaßner: Ahhoz, hogy egy mesterkurzus jó legyen, több dolognak is jól kell működnie: szükség van jó emberekre, jó tanárokra, motivált tanítványokra, jó elképzelésekre, és természetesen elengedhetetlen egy megfelelő helyszín. Vác kiváló, hiszen nem túl nagy, így könnyen bejárható, megismerhető, az emberek gyakran találkozhatnak egymással. Egy mesterkurzus itt valahogy a város életének része.

 

Kurzusának címe: „Bach: h-moll mise”. Mit jelent Önnek ez a mű? Mitől olyan különleges?

AG: A h-moll mise már sok-sok éve az életem része. Mikor először énekeltem, azt hiszem, húszéves lehettem, és azóta is sokszor dolgoztam valamilyen formában a művön. Ez egy olyan alkotás, amelyben rengeteg zenei aspektus jelenik meg, és azt gondolom, nincs olyan zenész – legyen az énekes, hangszeres vagy akár karmester –, aki ne találna benne mindig újabb és újabb tanulnivalót. Ez Bach egyik utolsó munkája, amelybe belekomponálta élete során szerzett valamennyi tudását, tapasztalatát. Egy nagyszabású mű, amelyben megnyilvánul a szerző zenei hitvallása.

 

A zárókoncerten elő is adták a művet a Capella Savaria és a Purcell Kórus közreműködésével. Hogyan jellemezné az együttesekkel közös munkát és próbafolyamatot? Illetve milyen a h-moll mise az ön interpretálásában?

AG: A Purcell Kórussal és a Capella Savariával közös munkánk csodálatos tapasztalat számomra, mert szakmailag mindkét együttes tökéletes, sőt igen motivált is, pedig ez nem mindig esik egybe. Különleges lehetőség a diákoknak, hogy megtapasztalhatják, milyen egy héten át ezekkel az együttesekkel dolgozni, és hogy miként kell viselkedni ilyen társaságokban. Biztos voltam benne, hogy a fesztivál végén nagyszerű koncertünk lesz.

Ami a személyes megformálásomat illeti a h-moll misével kapcsolatban… Talán erről inkább másoknak kéne beszélniük. Az én megközelítésem, hogy hagyom, hadd beszéljen a zene, és hogy elkerüljek mindent, ami ezt megzavarhatná. Ilyenkor a darab, vagyis a zene magától szárba szökken és kivirágzik.

 

Ön szerint hol tart most a régizenei gyakorlat és a Bach-kutatás? Mennyire lehetünk a tökéletes Bach-előadásoktól?

AG: Soha nem lehet tökéletesen historikus egy Bach-előadás, mivel nem 300 évvel ezelőtt élünk. Még ha rendelkeznénk is minden tudással, és birtokában lennénk minden egyes kis hangnak, ütemnek, amit Bach valaha leírt, akkor sem vagyunk ugyanazok az emberek, egészen más tapasztalataink vannak, mint a 300 évvel ezelőtti zenészeknek. Úgy értem, mi már hallottunk Beatlest, Stockhausent, szóval elképzelhetetlen, hogy ugyanúgy hallgassuk Bach zenéjét, mint akkor hallgatták. Amit tehetünk, hogy komolyan tanulmányozzuk a forrásokat, óvatosan kezeljük a történelmi helyzeteket, és megpróbálunk elolvasni és megérteni mindent, ami rendelkezésünkre áll, de aztán átformáljuk a mi korunknak megfelelően, létrehozunk valami újat. A jó előadás alapja mindig a historikus követelmények ismerete, plusz valami új: az élet. A jó interpretációban mindig vegyítve található meg a történelmi igazság és a saját életünk igazsága. A tökéletes történelmi hűség önmagában nem eredményez jó zenét.

 

Hogyan értékeli a saját idei mesterkurzusát? Milyenek voltak a tanítványok, és mennyit fejlődtek ez alatt a 30 órás képzés alatt?

AG: Egy karmester-kurzus megtartása mindig nagy kihívás, mert nemcsak jó és motivált növendékekre van szükség, hanem zenekarra is, amellyel a tanítványok dolgozhatnak, hiszen a karmesterek nem tudnak egyedül gyakorolni, a szükséges együttest pedig nehéz biztosítani. Vácott olyan különleges helyzetben vagyunk, hogy professzionális együttesekkel tudunk dolgozni, akik egy egész héten át rendelkezésünkre állnak, a hallgatók összesen akár órákat is vezénylik őket, ami nagyon fontos tapasztalat számukra. Egy profi együttes másképp reagál az instrukcióikra, mint egy diákokból álló zenekar. Ők tökéletesen tudják a darabot, nem kell betanítással, hangokkal, ritmussal, helyes artikulációval bajlódni. A kurzus résztvevői nagyon boldogok, hogy olyan szinten dolgozhatnak ezekkel az együttesekkel, ahogy általában nem tudnak. Azt gondolom, hogy ennek köszönhetően óriási fejlődésen mennek keresztül az itt töltött öt nap alatt. Olyan ez, mintha lenne egy nagyon jó autód, és végre lehetőség nyílna vezetned azt, úgy, hogy előtte csak biciklivel jártál. Egyszóval igencsak különleges lehetőség ez számukra, és csak azt mondhatom, mindannyian nagyon hálásak és boldogok emiatt.



Az új adatvédelmi tájékoztató ITT elérhető. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás