A szerző egyik legnépszerűbb műve, Saint-Saëns azonban csak magánpremieren mutatta be a „hatalmas állati fantáziát”. Eredetileg a barátai számára készült tréfás meglepetés, ám Saint-Saëns megtiltotta, hogy életében kiadják vagy bemutassák, mert attól félt, hogy evvel árt a „komoly” zeneszerzőről alkotott imázsnak. Életében csak a Hattyú című tétel bemutatásához járult hozzá, de mára a 14 tételből álló darab zenetörténeti mérföldkőnek számít. Minden tétel különböző állatokat jelenít meg, szerepel benne oroszlán, szamár, elefánt, de kövület, akvárium, madárház és a szerző bizonyára tréfának szánta, hogy egy veszélyes állatfajt, a zongoristát is megjeleníti… A zene egyszerre meseszép, vidám és okos. A Hattyú a mű egyik ikonikus tétele, két zongorára és egy cselló szólóra íródott; a cselló békés hangja érzékelteti a madár könnyed siklórepülését, a hullámzó zongoraakkordok pedig a hattyú víz alatti eszeveszett evezését illusztrálják.