A Filharmónia Magyarország pécsi működésének 70. évfordulóját ünneplő sorozatban a Bach-mámor című hangverseny nem pusztán egy reprezentatív Bach-est, hanem Vashegyi György karmester tudatos műsorépítésének újabb eredménye. A koncert középpontjában Johann Sebastian Bach csodálatos kantátája, a Jauchzet Gott in allen Landen (BWV 51) áll, a program súlypontjai azonban legalább ennyira egy kevéssé ismert kortárs, Francesco Bartolomeo Conti életművére irányítják a figyelmet.
Francesco Bartolomeo Conti (1682–1732), a teorba (azaz basszuslant) virtuóza és kiváló komponista a 18. század eleji bécsi udvari zeneélet meghatározó alakja volt. Firenzében született, de pályája a Habsburg-udvarban teljesedett ki. Kortársai elsősorban hangszeres virtuozitását emelték ki, de zeneszerzői tevékenysége sem maradt periférikus: operái, oratóriumai és egyházzenei alkotásai rendszeresen szerepeltek az udvari repertoárban.
A koncerten elhangzó Missa brevis különös zenetörténeti jelentőséggel bír. A mű Johann Sebastian Bach által készített kéziratos másolatban maradt fenn, ami nem pusztán gyakorlati használatra, hanem tudatos tanulmányozásra utal. A mise világosan mutatja Conti formakezelésének fegyelmezettségét, valamint azt az itáliai gyökerű, mégis északi ízléssel kiegyensúlyozott stílust, amely a bécsi udvar számára ideálisnak bizonyult. A programban szereplő David oratórium sinfoniája Conti drámai érzékét és hangszerelési tudását reprezentálja. Az 1724-ben bemutatott oratórium a korszak bécsi repertoárjának jelentős darabja; nyitótétele nem narratív funkciót tölt be, hanem önálló zenei karakterrel készíti elő a drámai eseményeket. A hangszerelés ugyanakkor kerül minden túlzó effektust. A harmadik elhangzó mű, a Missa con trombe, Conti ünnepélyes egyházzenei stílusának összegzése. A trombitaszólam nem csupán díszítő-színező elem, hanem a formai tagolás egyik meghatározó eszköze. A vokális és hangszeres apparátus arányai világosan mutatják, hogy Conti mennyire pontosan értette az udvari liturgia zenei elvárásait, és képes volt ezeknek magas színvonalon megfelelni.
E három mű együttese árnyalt képet ad egy olyan szerzőről, akinek zenéje – Bach kortársaként és „kollégájaként” – nem másodlagos, hanem releváns referenciapontként értelmezhető.
A hangverseny másik különlegessége Robin Johannsen fellépése. Az Egyesült Államokban született, Európában működő szoprán pályája szorosan kapcsolódik a historikus előadás gyakorlatához, különösen Bach, Händel és a 18. század első felének vokális repertoárjához. Johannsen szopránja világos, homogén, a felső regiszterekben is intonációbiztos, ami különösen lényeges a Jauchzet Gott in allen Landen rendkívüli követelményeket támasztó szólamában. Előadásmódját fegyelmezett frazeálás, pontos szövegkezelés és visszafogott díszítéshasználat jellemzi; interpretációja nem a vokális bravúrra, hanem a zenei szerkezet érthetőségére helyezi a hangsúlyt.
Robin Johannsen rendszeres együttműködése historikus együttesekkel és karmesterekkel meghatározza stílusát: éneklése soha nem válik öncélúan barvúrossá, hanem tudatosan illeszkedik a zenekari textúrába. Ez a megközelítés különösen indokolt azon az estén, ahol Bach és Conti művei egymás közvetlen közelében szólalnak meg.
A Bach-mámor című pécsi hangverseny így nem egyszerűen tematikus barokk est, hanem zenetörténeti szempontból is jól átgondolt összeállítás. Conti három különböző karakterű műve és Bach kantátája olyan összefüggésrendszerben jelenik meg, amely lehetőséget ad a 18. század eleji közép-európai egyházzene árnyalt megértésére. A koncert azok számára kínál különösen gazdag tapasztalatot, akik a megszólaló zenét nemcsak élvezni, hanem értelmezni is kívánják.
