Nagy sikerrel mutattuk be az Operában a Kotta Zűr - OperaCinema 2.0 című előadásunkat. Alább olvashatjátok a Gramofon kritikáját az előadásról!
Wolfgang Amadeus Mozart korában a divertimento műfaja a szórakoztatás és a magasrendű zenei gondolkodás különös egyensúlyát jelentette. Maga az olasz divertirsi kifejezés is a szórakozásra, a mulattatásra utal. Ha az Eine kleine Nachtmusik könnyed ragyogására, vagy a Mozart-szerenádok és -cassatiók világára gondolunk, nyilvánvaló, hogy a 18. század végének e jellegzetes műfaja egyszerre volt közvetlen és kifinomult: populáris, és mégis a legmagasabb mesterségbeli tudás hordozója. Ennek a mozarti attitűdnek kortárs megfelelőjeként értelmezhető a Kottazűr – Operacinema 2.0, a Filharmónia Magyarország új Mozart-produkciója, amelyet az Operában mutattak be. Az előadás a divertimento szellemiségét helyezi át napjainkba, a jelenkor médiumain (videóchat, mesterséges intelligencia) keresztül újraértelmezve azt. Az összművészet itt nem a wagneri értelemben vett ünnepélyes emelkedettségben jelenik meg, hanem egy könnyed, befogadható formában: opera, színház, film, koncert és tánc épül egymásra, világos szerkezettel, az átélhető élményre hangolva.
A cselekmény egy váratlanul felbukkanó, fiktív Mozart-kézirat köré szerveződő krimiparódia, ami biztos dramaturgiai keretet kínál az előadás számára. A két „old school”, mégis vagány műkereskedőt Scherer Péter és Mucsi Zoltán formálja meg, jól ismert karakterkészlettel. Játékuk egy olyan filmes hagyományt idéz meg, amely a Jancsó Miklós, Szomjas György és Grunwalsky Ferenc köré szerveződő alkotásokban vált legendássá. Világuk groteszk, sőt abszurd elemekből építkezik, a burleszk és a társadalmi reflexió sajátos ötvözetet alkot benne. Ezek a figurák az 1990-es rendszerváltás utáni magyar valóság ironikus lenyomatát hordozzák, megőrizve könnyedségüket és szerethető karakterüket. A kéziratért „csatázó” fiatalokat Pigler Emília és Raul Ionescu alakítja, jól illeszkedve a történet dinamizmusába. A produkció egyik legjobban eltalált eleme a karmester figurája. Hámori Máté kettős szerepben van jelen: egyrészt a Danubia Zenekar élén biztos kézzel vezényli a megszólaló Mozart-részleteket, másrészt színészként egy, a realitástól elszakadó, önmagától eltelt maestró alakját formálja meg. A filmbejátszások további ismert arcokat, celebeket is ügyesen bevonnak a játékba. Még Marics Peti cameója – amitől legjobban tartottam – sem hat kényszerű kompromisszumnak, inkább a produkció nyitottságát, könnyed hangvételét erősíti.
A háttérben egy jól összehangolt alkotói csoport munkája érzékelhető. A forgatókönyvet Maruszki Balázs (Semmelweis, Mambo Maternica) jegyzi, a színházi jeleneteket Klem Viktor rendezte, míg a filmbejátszók vizuális világát Galán Géza formálta meg. A vetített jelenetek nem pusztán illusztratív szerepet töltenek be, hanem jelentősen gazdagítják az előadás rétegzettségét.
Felvethető ugyanakkor a kérdés, hogy mindez mennyiben tekinthető zenei ismeretterjesztésnek. Ha a néző lexikális tudást, rendszerezett zenetörténeti magyarázatot vár, hiányérzete támadhat: ilyen típusú információátadás ugyanis nincs jelen. Az előadás nem magyaráz, hanem élményt kínál – és éppen ezen az élményen keresztül igyekszik közel hozni a klasszikus zene világát a fiatal közönséghez. Ebben az értelemben a Kottazűr – Operacinema 2.0 beteljesíti vállalását: a mozarti divertimento könnyedségét, szellemességét és minőségigényét hitelesen fordítja le a 21. század nyelvére.

