Mozart, Hummel és Haydn… Mi köze van ennek a három embernek egymáshoz? Haydn és Mozart a nagy korkülönbség ellenére is mély barátságot ápolt egymással. A pozsonyi születésű Johann Nepomuk Hummel pedig a kor nagyjainak fontos kötőszövete volt. Mozart ingyen tanította és házába fogadta, Haydn szintén pallérozta és zongoraszonátát írt neki és Beethovent, Salierit és Schubertet is jól ismerte. De hogyan jelenik meg ez a jó kapcsolat a zenéjükben? Erre adhat választ ez a műsor, melyben két Mozart- és egy Haydn-szimfónia fog közre egy Hummel-zongoraversenyt.  

A műsort Mozart-szimfónia nyitja, ami valójában egy olasz nyitány, egy tételben, három részre tagolva. Aki rosszkedvűen érkezik a hangversenyre, ez a zene biztosan felvillanyozza, hiszen sem az olaszos vidámság, sem a nyitányok ünnepélyessége nem hiányzik belőle.  

Ha azt mondjuk, hogy g-moll szimfónia, legtöbbeknek Mozart „Nagy” vagy „Kis” g-moll szimfóniája jut eszébe, de ezen az estén Haydn szolgáltatja a g-moll szimfóniát. Zenéjét hallgatva meggyőződhetünk róla, hogy a Sturm und Drang hatásoknak és a drámaérzéknek Haydn sem volt híján, és egyébként mosolygós zenéje neki is haragosra vált, ha g-mollban beszél. Mozart „Haffner” szimfóniája az „újrahasznosítás” példája, és egy olyan eset, amikor még a saját szerzője is elfelejtette a művet. Mozart ugyanis eredetileg szerenádnak írta a darab ősét, majd visszakérte a kottát Salzburgból, hogy szimfóniává alakítsa, és egészen meglepődött, hogy a zene mennyire jó és hatásos. Ezt a véleményt azóta is osztja a közönség.  

És milyen a nagy bécsi mesterek szimfóniái között Hummel zongoraversenye? Egy kicsit Mozart, egy kicsit Beethoven, sőt, már egy kicsit Chopin előfutára is, aki bebizonyítja, mindent megtanult a klasszikus mesterektől, de van mondanivalója a majdani romantikusok számára is – még ha a romantika nagy kiáltványait nem is fogalmazza meg helyettük. Berecz Mihály pedig otthonosan mozog mindegyik fenti szerző stílusában. Vajon ő kit lát majd leginkább Hummel művében?