Régi és új bérleteseink számára elővásárlási nyereményjátékot hirdetünk. Azok között, akik július 15-ig megvásárolják vagy megújítják bérletüket és annak fotóját július 30-ig elküldik az online@filharmonia.hu email címre, azok között 30 darab Filharmónia könyvet sorsolunk ki.
Mi köti össze Brahmsot és Bartókot? A B betűn kívül a komolyság, a hagyomány tisztelete, saját nemzeti zenéjük továbbfejlesztésének igénye, a nemes mondanivaló, és a világban való helyük egész életen át tartó keresése. Ezen a koncerten két nagy művük hangzik el, melyek közül mindegyik korszakos jelentőségű volt a maga idejében. Ha Bartók 1. zongoraversenye kifejezetten újító szándékú volt, nehézsége pedig olyan magaslatokba hág a szólista és a zenekar számára is, hogy a 2. zongoraverseny megírásakor még Bartók is úgy érezte, hogy önmérsékletet kell gyakorolnia. Brahms egész életében nagy kérdés volt a szimfónia műfajának sorsa. Kortársaival ellentétben igyekezett megóvni a szimfóniát a programzenévé válástól, hogy megmaradhasson a tökéletes formai építkezés háborítatlan világának, ezért a törekvéséért ugyanakkor rendszeresen maradinak bélyegezték. A 4. – és egyben utolsó – szimfóniája egyszerre nosztalgikus visszatekintés régi korokba, és kiáltvány a jövőnek a hagyomány értékei mellett. Brahms e rezignált végrendelete hatással volt a jövőre. Még sok évtizeddel a megírása után is mértékadónak számított ez a kicsiszolt és kortalan szimfónia. Keller András a Bartók-életmű és a nagy romantikusok elhivatott tolmácsolója, az általa vezetett Concerto Budapest pedig régóta jeleskedik mély mondanivalójú műsoraival a magyar koncertéletben. Most Önhöz jönnek. Jöjjön el Ön is!
Hallgasson bele! Micsoda szenvedély! (Brahms: 4. szimfónia)
Bartók: 1. zongoraverseny
Brahms: 4. e-moll szimfónia