Újra lehet gondolni zenével egy drámát? Lehet egy mű egyszerre modern és konzervatív? Lehet egy ember szvitbe fogalmazni? Ezekre a kérdésekre válaszol ez a hangverseny két tíztételes szvittel és egy francia fagottversennyel. Purcell halála évében, 1695-ben komponált kísérőzenét Aphra Behn drámájához, mely egy spanyolországi uradalmi ármánykodást állít színpadra, sok negatív szereplővel és némi rasszista felhanggal. Purcell zenéje viszont inkább csak a nyitányban jeleníti meg a dráma sötétségét, utána a barokk szvit szabályai szerint tánctételek következnek.
Jean Françaix a 20. században alkotott, versenyművei közül több is fontos helyet foglalt el az adott hangszer irodalmában. Az ilyenek közé tartozik az 1979-ben komponált Fagottversenye is. Françaix stílusa leginkább neoklasszicizmushoz sorolható, pályatársaival ellentétben soha nem hagyta el teljesen a tonalitást, és mindig fontos volt számára a jól felépített zenei forma is. Fagottra írt versenyműveket viszonylag ritkán lehet koncerten hallani, Bogányi Bence személyében pedig egy nemzetközileg is elismert fiatal fagottos érkezik Kaposvárra, aki avatott tolmácsolója Francaix művének is.
A műsort Benjamin Britten variációi zárják, Purcell művéhez hasonlóan tíz tételben. Frank Bridge Britten tanára volt. Az ő egyik vonósnégyesre íródott Idylljéből választott ki Britten egy témát, hogy új zenekari darabot komponáljon egy 1937-es salzburgi fesztiválra. Egyes zenetörténészek szerint az Adagio Bridge méltóságát képviselte; az Induló az energiáját; a Románc a báját; az Olasz ária a humorát; a Bourrée a hagyomány tiszteletét; a Bécsi keringő a lelkesedését; az Örökmozgó a vitalitását; a Gyászinduló az együttérzését; a Dal a tiszteletét; a Fúga a szakmai tudását.